A történelem 15 legundorítóbb foglalkozása

A múltban léteztek olyan szörnyű és veszélyes foglalkozások, amelyeket ma már elképzelni sem tudunk. A technológia és a felszerelések hiánya miatt a piszkos és veszélyes munkákat is az embereknek kellett elvégezniük. Most már ritkán látunk ilyet, de nézzük meg a 15 legundorítóbb és antihigiénikus foglalkozást, amelyek valaha léteztek.

Hányás takarító

A római korban divatban volt a pazar, luxusételekkel és italokkal teli, fényűző lakomák. De a vidám hangulat mögött ott rejtőzött a hányás takarítók sötét árnya. A jóllakott rómaiak szándékosan hányták ki magukat, hogy még többet tudjanak enni, és a hányás takarítóknak kellett eltakarítaniuk utána. Már csak elképzelni is hányingert keltő ez a foglalkozás, és ha belegondolunk a korabeli higiéniai állapotokba, még rémisztőbbé válik.

Wc-felügyelő

A régi uralkodók nem mentek egyedül a vécére sem. A wc-felügyelő a uralkodó székletürítési tevékenységének segédje volt, egyfajta bizalmas. Bár undorító feladat volt, mégis vonzó foglalkozásnak számított, hiszen lehetővé tette az uralkodó bizalmának elnyerését. A wc-felügyelő a legközelebb volt az uralkodó magánéletéhez, és jelentős befolyással bírt.

Hegedűkészítő

Manapság gépekkel készítik a hegedű húrjait, de régen a juhok beleiből fonták őket kézzel. Még a legtapasztaltabb kézműveseknek is kellemetlen és bűzös környezetben kellett dolgozniuk. A gyönyörű hegedűzene mögött ilyen áldozat rejtőzik.

Patkányfogó

Az 1800-as években a patkányokat a betegségek terjesztőinek tartották. A patkányfogók veszélyes és kellemetlen környezetben dolgoztak, hogy elkapják a patkányokat és megvédjék a városokat a betegségektől. A szakképzett patkányfogók néha mezítláb fogták el a patkányokat, és a patkányok elkapásának különböző módjai még veszélyesebbé tették a patkányfogók életét.

Gyufagyári munkás

A gyufagyári munkások gyakran ki voltak téve a foszfor és a kén, valamint más mérgező vegyi anyagok hatásának, ami károsította az egészségüket. Különösen az ún. „foszfor nekrózis” volt rémisztő, ami a állkapocs elhalását okozta. A védőfelszerelések hiánya miatt a gyufagyár veszélyes munkakörnyezet volt, ahol az emberek egészségük árán dolgoztak.

Csontásó

A viktoriánus korban a csontokat nyakláncok és ékszerek készítésére használták. A csontásók sírokat fosztottak ki vagy állati tetemeket kutattak fel, hogy csontokat szerezzenek. Bár erkölcstelen tevékenység volt, a szegények számára értékes bevételi forrásnak számított.

Bőrös

A bőrösök undorító és veszélyes munkát végeztek az állati bőrökkel. A bőrt lágyabbá tételéhez mészet és kutyakakát használtak, és a folyamat során keletkező szag és káros anyagok súlyosan károsították az egészségüket.

Kígyóméreg-fejő

A kígyóméreg-fejők veszélyes foglalkozást űztek, amelynek célja a kígyómarás esetén alkalmazott ellenszer előállításához szükséges kígyóméreg kinyerése volt. Állandóan ki voltak téve a kígyók támadásának, és egyetlen hiba is végzetes következményekkel járhatott. A bátorság és a szakértelem mellett a kígyóméreg-fejőknek mély ismeretekkel kellett rendelkezniük a kígyókról és hidegvérségűnek kellett lenniük.

Feltámasztó

A 19. századi orvostudomány fejlődése során a feltámasztók sírokat fosztottak ki és holttesteket szereztek be tudományos kutatásokhoz. Bár illegális tevékenység volt, voltak, akik a tudomány fejlődésének vágyától és/vagy anyagi haszon reményében lettek feltámasztók.

Szemetes

A viktoriánus kori Londonban a szemetesek a csatornákból gyűjtötték össze a hasznosítható dolgokat, hogy pénzt keressenek. A higiéniai viszonyok miatt magas volt a betegségek kockázata, de a szegényeknek ez volt az egyetlen megélhetési forrása.

Iszapász

Az iszapászok a Temze partján lévő szennyezett iszapból kerestek felhasznosítható dolgokat. Többségük 8-15 év közötti gyermek volt, akik veszélyes és egészségtelen körülmények között végeztek nehéz munkát.

Kéményseprő

A kéményseprők veszélyes foglalkozást űztek a szűk kémények tisztításával. Többségük gyermek volt, akiknek ki kellett állniuk a fulladást okozó füstöt és a tűzveszélyt, ami komoly veszélyt jelentett az egészségükre és a biztonságukra.

Piócafogó

A 19. századi orvostudományban a betegek gyógyítására a „vérzés” nevű módszert alkalmazták. Ehhez piócákra volt szükség, így jelentek meg a piócafogók. Bár kellemetlen és veszélyes munka volt, a korabeli orvosi szükségletek miatt létezett ez a foglalkozás.

Székletürítő

A modern szennyvízelvezető rendszer bevezetése előtt a székletürítők voltak felelősek az emberek ürülékének elszállításáért. Csak éjszaka dolgoztak, és bűzös, antihigiénikus körülmények között végeztek nehéz munkát.

Pestis temető

A pestis Európa történelmének egyik legpusztítóbb járványa volt, amely mintegy 200 millió ember halálát okozta. A pestis temetők veszélyes foglalkozást űztek, a pestisben elhunytak tömegsírokba temetésével. A halál árnyékában éltek, és állandóan ki voltak téve a veszélynek.

Összegzés

Áttekintjük a múlt szörnyű és veszélyes foglalkozásait, amelyeket ma már elképzelni sem tudunk. Ez a történelmi áttekintés segít nekünk még jobban értékelni a modern társadalom kényelmét és biztonságát. A múlt nehézségeinek emléke arra ösztönöz minket, hogy emlékezzünk a múlt nehézségeire, és dolgozzunk egy jobb jövőért.